Fülszöveg:
A Szerelem és hiúság a reformkori magyar társadalom életképeinek fűzére, középpontjában a polgár Coranini Róbert és felesége, Sarolta szerelmi vívódásainak lélektani tanulmány értékű jellemrajzával. Kemény Zsigmond a kezdődő magyar társasélet stílusát, könnyelmű és élveteg légkörét szerencsés, pontos művészettel idézi föl, sőt itt-ott olyan életöröm iránt is érzéket mutat, mely későbbi írásaiból majd teljesen hiányzik.
Véleményem:
Valaki azt írta erről a könyvről, hogy „sűrített Jókai”. Hogy Jókai regényeiben van szerelem, halál, háború, politika, ebben viszont csak szerelem. Jókaitól A kőszívű ember fiait olvastam, az tetszett, csak néhol már „túl sok” volt, túl részletes… Ezért, mivel valakinek az jutott eszébe e könyvről, hogy „sűrített Jókai”, így gondoltam, hátha tetszeni fog nekem is. Hát, nagyot tévedtem! Baromira untam a könyvet, a közepe felé már a falhoz akartam vágni, mert annyira felhúzott, hogy nem haladok vele. 79 oldalas a könyv, azt gondoltam gyerekjáték lesz elolvasni. De nehezen olvasható, szóval sokáig szenvedtem ma vele. A végére megnyugodtam. Úgy látszik, mindig megnyugtat, ha egy uncsi könyvben elérek az utolsó oldalakhoz, és tudom, hogy már nem sokáig kell kínlódnom… :P
Ja, a polcra felkerült! :P
Értékelésem: 1/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése