Fülszöveg:
A Sátántangó önmagába visszatérő története hagyományos és formabontó egyszerre. Sorsukba sem beletörődni, sem rajta változtatni nem tudó emberek „életregénye”, olyanoké, akik megváltásra várnak: s meg is váltják őket. Más kérdés, hogy hogyan. Az olvasó maga dönti el, hogy ez mennyire becsapás, de azt mindenképpen látni fogja, hogy „megváltók” és „híveik” megérdemlik egymást. És ha nehéz is tudni, mi történik valójában, a sodróan kavargó eseményekből mégis – szinte zavarbaejtően – kerek történet rajzolódik elénk: ez a kerekség, a kör egyúttal a regény konstrukciós elve is.
Fanyar humorú, finoman és mélyen látó, árnyalt és csiszolt stílusú író mindvégig lebilincselő első regényét olvashatjuk: olyan könyvet, amelyik a sors visszásságait érett, letisztult formában tárja elénk.
Fanyar humorú, finoman és mélyen látó, árnyalt és csiszolt stílusú író mindvégig lebilincselő első regényét olvashatjuk: olyan könyvet, amelyik a sors visszásságait érett, letisztult formában tárja elénk.
Véleményem:
Nem is tudom, hogy mit mondjak… Nem mondhatnám, hogy tetszett, de azért annyira nem is utáltam, hogy felrakjam a szenvedéseim polcára… :P Kicsit érthetetlen nekem a történet, nem minden világos a számomra. De jó pont, hogy elég könnyen olvasható, két nap alatt elolvastam. :D
Nem tudom eldönteni, hogy két, vagy három pontosra értékeljem, úgyhogy:
Értékelésem: 2,5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése